Környezetpszichológiai mintanap

Kedves érdeklődők! Az alábbiakban megosztom veletek egy környezetpszichológiai mintanap leírását. Próbálkozzatok bátran a megvalósítással! üdvözlettel: Andrea

Környezetpszichológiai (ökopszichológiai/természetművészeti) foglalkozások elméleti háttere és gyakorlati megvalósítása – mintanap

A szabadtéri foglalkozásokon igyekezzünk megismerkedni az ökopszichológiai/ természetművészeti foglalkozások lehetséges helyszíneivel, gyűjtsük össze a fizikai környezet jellemzőit. A fenntarthatóság és a természetművészet alapelveinek tiszteletben tartásával tartsuk távol magunkat a természetes alapanyagok (kavicsok, fadarabok, növényi részek, stb.) "begyűjtésétől", hiszen a természetművészet egyik alapszabálya, hogy csupán "finom érintés"-sel tematizáljuk a természet már meglévő szépségét, tudomásul véve egyben azt is, hogy a létrejövő alkotások tünékenyek, efemer jellegűek lesznek.

Egy projekthét során (időtartamát tekintve optimális az öt, egymást követő nap) az első napot általában terepszemlére és az alkotómunkához szükséges információk (környezeti adottságok, rendelkezésre álló alapanyagok) áttekintésére szánjuk.

A napi természetművészeti foglalkozásokat érdemes kb. 1,5-2 órás idő-intervallumokban tervezni, időzíteni, a szakaszokat frissítő szünetekkel elválasztani. Ennyi idő szükséges és elég a ráhangolódáshoz, elmélyüléshez. Magát az alkotó folyamatot lehetőleg ne korlátozzuk, csupán tematikusan jelöljünk ki az adott napra valamilyen fókuszt.

A kreatív alkotómunkát érdemes csoportdinamikai szempontból is változatossá tenni, például, az első napon a résztvevők dolgozzanak 3-4 fős kiscsoportokban, ahol a csoport összetétele véletlenszerűen dől el. A következő napon párokban alkossanak, majd a harmadik napon már elérhető, hogy egyéni alkotások szülessenek. Az utolsó, záró alkalommal a csoport létrehozhat közösen egy nagy művet. A munkafolyamatokat kamerával és fényképezőgéppel lehet dokumentálni és megörökíteni a tünékeny alkotásokat.

Az ökopszichológiai-természetművészeti foglalkozásokat minden alkalommal ráhangoló gyakorlattal kezdjük, hogy a természetművészeti alkotómunkához szükséges hangulat megteremtődjön.

A ráhangoló gyakorlatok közül szívesen alkalmazzuk az

Öt érzék "tudatos jelenlét" (mindfullness) gyakorlat-ot! (5-4-3-2-1):

Instrukció: "Keress egy helyet a szabadban, ahol biztonságban érzed magadat! A gyakorlatokat lehetőleg egyedül, a feladatra és önmagadra koncentrálva végezd.

• Próbáld megtalálni a zöld szín 5 különböző árnyalatát!

Nézz körül és vedd észre a bennünket körülvevő színek különböző árnyalatait. Lehet, hogy a nedves fűről visszaverődő fény színváltozást vagy árnyékot okoz a levél alsó oldalán. Mi a helyzet a növények különböző mintázataival, mint például az erezet?

• Egy kis ideig maradj egészen csöndben, és próbálj azonosítani 4 különböző hangot!

Igyekezz az olyan háttérhangokra figyelni, mint például a madárdal, a levelek között susogó szél, a közelben csobogó víz.

• Keress 3 különböző tapintható textúrát!

Vegyél kézbe egy tárgyat, például egy követ vagy falevelet, és figyeld meg, milyen érzés. Keress más tárgyakat, például mohát vagy korhadt fadarabot, fakérget. Ezek a dolgok nedvesnek/száraznak/, melegnek/hidegnek/, keménynek/puhának, simának/durvának tűnnek?

• Találj 2 különböző illatot!

Kezdj el mozogni a közelben, és találj valamit, aminek jellegzetesen más illata van. Hátha találsz illatozó virágokat, vagy zsenge füvet, ami a nyári frissen nyírt pázsitra emlékeztet… Vannak-e fák körülötted? A fáknak egymástól nagyon eltérő illatuk lehet.

• Kóstold meg a levegőt!

Vegyél egy mély levegőt, és érzékeld, ahogy a friss levegő a tüdődbe áramlik. Érzed a levegő ízét? A különböző helyeknek "más az íze", különösen akkor, ha erősen esett az eső, vagy melegen sütött a nap. Figyeld meg, milyen a levegő íze ott, ahol éppen vagy. "

A bemelegítő, ráhangolódó gyakorlatokat követően látunk hozzá a tényleges alkotómunkához. A foglalkozási tervet csupán vázlatosan érdemes megfogalmazni, hiszen a foglalkozások lényege a spontán alkotófolyamatok kibontakoztatása.

A foglalkozások sokoldalúságát a csoportok összetétele és az élőhelyek szerinti variációk is alakíthatják. Ennek megfelelően dolgozhatunk

• vizes élőhelyeken (sárral, agyaggal, náddal, sással, kavicsokkal) horizontális kompozíciók
• fás-cserjés élőhelyeken (faágakkal, fatörzsekkel, kúszó növényekkel, mohával) vertikális kompozíciók létrehozása érdekében.

Az alábbiakban egy egész napos ökopszichológiai/természetművészeti projektnap terve követhető (a gyakorlatok sorrendjét csoport- és folyamatdinamikai szempontból érdemes megtartani)

Bevezető gyakorlat: Indra hálója

Célok: jégtörő, névgyakorlás, az ökológiai egymásrautaltság szemléltetése

Szükséges: egy fonalgombolyag jó erős fonallal

Időigény: 10-12 fő esetén kb. 30 perc

Instrukció:

A csoport tagjai körben állnak. Az első ember (lehet a csoportvezető) megfogja egy pamutgombolyag kezdő szálát, megmondja a nevét, és a gombolyagot átdobja az egyik társának. Ő is megmondja a nevét és tovább dobja a gombolyagot, és ez így megy tovább, amíg valamennyi személy részese a hálónak.

Amikor eddig eljutottunk a csoportvezető elmeséli az alábbi történetet:

"Indra hálóját a Főisten alkotta az idő és a tér kezdetekor. Képzeljetek el egy végtelen hálózatot erős selyemszálakból, mint egy harmatba burkolózó pókhálót, mely örökké tágul… minden irányba. Ez a hálózat összeköti a világegyetemben létező valamennyi élőlényt. Indra minden találkozási ponton elhelyezett egy fényesen ragyogó gyöngyszemet.

A történet egy másik variációja szerint kis ezüst harangokat kötött ezekhez a csomópontokhoz… Mindezt azért tette, hogy amikor bármelyik élőlény megmozdul, ez ne történhessen meg anélkül, hogy a háló összes többi harangja meg ne szólalna."

Ekkor a csoportvezető elhelyez egy kis csengettyűt a háló valamelyik pontján, s bárki megmozdítja a fonalát a kis harang megszólal.

A hálót aztán visszafejtjük oly módon, hogy mindenki visszadobja a gombolyagot annak a társának, akitől eredetileg kapta. A visszadobásnál mindig meg kell nevezni a fogadót.

Foglalj keretbe egy látványt

Az ötlet lényege, hogy találjunk egy érdekes látványt, és osszuk meg másokkal. Ez a tevékenység legkönnyebben erdőben valósítható meg, ahol a keretet fel lehet függeszteni egy faágra.

Cél: a táj látványának megörökítése természetes, eredeti módon

Szükséges hozzávalók: Zsinór és olló, viszonylag egyenes gallyak és ágak. Egy erdős terület.

Időigény: 25 + 25 perc

Instrukciók:

"Keressetek valami érdekes látványt, majd "keretezzétek be". A keret készülhet gallyakból és ágakból, melyeket a sarkoknál zsinórral összekötöztök, majd egy fára felfüggeszthettek, vagy egy földbe vert karó tetejére kötözhettek, vagy a megfelelő pozícióban tarthatja az, aki elkészítette. Gyertek vissza ide, ha befejeztétek a keret elkészítését, vagy ha meghalljátok a hívószót" Dolgozzatok párban!

A párok elindulnak az erdőbe, hogy megkeressék az érdekes látványt, amit "bekeretezhetnek". A csoportvezető 20 perc múlva visszahívja őket (ehhez használhatunk sípot, kürtöt stb. és egy egyezményes jelet). A csoport körbesétál az erdőben, és megnézi minden pár képkeretét, és meghallgatja a hozzáfűzött véleményeket.

Frissítő szünet (10-15 perc)

Guberáló lista

A gyakorlat célja: szándékosan felfedezni és összegyűjteni olyan dolgokat a természetben, melyek különböző érzékszerveinkre hatnak.

Anyagszükséglet: minden személynek (vagy párnak) egy A5/A6 méretű lista a begyűjtendő dolgokról és egy kis papírzacskó, amiben összegyűjthetik azokat.

Időigény: 15 perc + 15 perc

Instrukciók:

Általában párokban szoktuk ezt gyakorlatot végezni mert így sokkal szórakoztatóbb. Kiosztjuk a guberáló- listát és a gyűjtőzacskókat. Ellátjuk néhány hasznos instrukcióval a csoporttagokat (pl. ne menjetek túl messzire az erdőbe, térjenek vissza, ha meghallják a sípszót háromszor, ne rongálják a természetet stb.)

Amikor mindenki visszatért megbeszéljük a tapasztalatokat.

Kérdések, amiket a csoportvezető feltehet a csoporttagoknak:

• Összegyűjtöttétek az egész listát?
• Mit volt a legkönnyebb vagy a legnehezebb megtalálni?
• Vitatkoztatok-e olyasmiről pl. valami, ami tökéletesen egyenes…stb.

Szintén érdekes lehet a tárgyakról beszélgetni: a különböző textúrákról, illatokról, alakzatokról is. Ha valakinek hasznos biológiai vagy ökológiai információja van ossza meg a csoporttal! Ha már kialakult a biztonságos csoportlégkör, lehet egy kis versenyt is rendezni (ki találta meg a legtöbb elemet a listáról), de nem szükséges feltétlenül, enélkül is szórakoztató a játék.

Guberáló lista, amit a párok rendelkezésére bocsátunk (ezeket kell összegyűjteniük; a lista tetszés és a helyi adottságok szerint is változtatható, kiegészíthető):

• egy tölgyfalevél
• egy mag
• valami kerek
• valami éles
• valami tökéletesen egyenes
• valami fehér
• valami üreges
• valami, ami zajt csinál
• valami puha
• valami halott
• valami, aminek a neve b-vel kezdődik
• egy levél, ami szőrös
• toll
• csont
• egy tojás darabja
• egy darab szőrme
• 5 db szemét, amit emberek hagytak el
• valami gyönyörű
• valami, ami nem a természetből való
• valami, ami fontos része a természetnek
• valami, ami emlékeztet önmagadra

Díszített útvonal

Cél: dekoráció készítése természetes anyagokból, elcsendesedés, levezetés

Anyagszükséglet: Természetes anyagok, zsinór és olló.

Instrukció: Természetes talált tárgyak, például virágok, levelek, bogyók vagy gallyak felhasználásával a csoport kiscsoportos alkotásokkal feldíszíthet egy ösvényt. Az előző gyakorlat során gyűjtött anyagok is felhasználhatók!

Időigény: 15-20 perc

Lezáró gyakorlat: Egy alma a részeddé válik

Cél: Kapcsolat önmagunk és a világ, a természet között, Az ökológiai egység bemutatása, egy alma elfogyasztásával.

Szükséges: Egy alma, egy éles kés és egy vágódeszka.

Időigény: 20-25 perc

Instrukció: Álljunk körbe és tartsunk fel egy almát. A csoportvezető elmondja a csoportnak, hogy az alma az általunk elfogyasztott ételeket szimbolizálja.

Először beszélgessünk úgy, hogy elemezzük az almát:

• Az almafa eredetileg a Kazahsztán-Kína-i határról származik, mára az egész bolygón elterjedt. Az édességével csábított arra, hogy szaporítsuk, és fája széles körben elterjedjen.
• az alma egy almafáról származik, a magjaiból majd még több alma terem.
• édes cukrokból áll, fotoszintézis során, az esővíz és a szén-dioxid keveredéséből a napfény erejével jön létre;
• a földből származó ásványi anyagok is kerülnek bele. (A föld, a levegő, a tűz és a víz alkotják az almát is, mint ahogyan minket magunkat is.)

Miután megbeszélték az ökológiai kapcsolódást, a csoportvezető előveszi a kést és a vágódeszkát, felvágja az almát darabokra, ugyanannyi darabra, ahány csoporttag van jelen. Körbe adja a deszkát, és megkér mindenkit, hogy vegyen magának egy darab almát. Bátorítja a csoporttagokat, hogy szagolják és tapintsák meg a saját szeletüket, és lassan lássanak hozzá az elfogyasztáshoz. Tudatosan figyeljünk az alma illatára, ízére és állagára. A csoportvezető kérje meg a csoporttagokat, hogy képzeljék el, mintha először ennének almát.

Amikor mindenki megette a saját szeletét, így folytathatjuk és zárhatjuk le a foglalkozást:

Hol van most az alma? Semmi sem veszett el belőle, csak megváltozott. Az alma jósága a részünkké válik, elválaszthatatlanul beépül. És így van ez minden étellel is, amit megeszünk; a környezetünkből származik, majd visszatér oda, miután távozott a testünkből - ez az anyag és az energia folyamatos körforgása.

Összeállította: Nánási Andrea, környezetvédelmi szakpszichológus

Felhasznált irodalom:

With Nature in Mind: The Ecotherapy Manual for Mental Health Professionals Paperback – April 21, 2016 by Andy McGeeney (Author)