Műveljük kertjeinket

Műveljük kertjeinket - Ahol Gaia, Psyche és Pallas Athene találkozik

Gondolatébresztők: "Annak ellenére, hogy a legtöbb környezetvédő a vad természet pompázatosságából fakadó szenvedélyes öröm alapján cselekszik, csak a művészek – fotósok, filmkészítők, tájképfestők és költők – szólítják meg a közönséget azzal a meggyőződéssel, hogy az emberi teremtmények az élő bolygó gyermekeiként viselkedhetnek" (Theodore Roszak Ahol Psyché és Gaia találkozik in: IMAGO folyóirat, Budapest, 2019 8(4): 24. o.)

"Az érem másik oldala, hangsúlyozza Roszak, hogy a pszichológia, kiváltképp annak a mindennapokat közvetlenül érintő alkalmazott területei (klinikai pszichológia, pszichoterápia, pszichiátria) ez idáig teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az Umwelt világát akkor, amikor a normális és patológiás pszichológiai jelenségek kritériumait meghatározták, és szinte kizárólag a Mitwelt és az Eigenwelt dimenzióira koncentráltak." (Bevezetés: Föld és lélek – klímaválság és pszichológia, in: IMAGO folyóirat, Budapest, 2019 8(4): 5

Az esszé megtervezése és összeállítása során igyekeztem arra törekedni, hogy találjak olyan metszéspontot, ahol a különböző halmazok (személyes érdeklődésem, szakmai feladataim és tapasztalataim, ill. egyéni életutam) találkoznak. Némi töprengést követően arra jutottam, hogy a kert, mint egyetemes szimbólum és természet-környezet talán megfelel erre a célra.

Ha a lehető legrövidebben szeretném összefoglalni dolgozatom mondanivalóját, talán így tenném:

A kert munka, a kert cél, a kert értelem, a kert művészet: a kert SZIMBÓLUM Szublimálásra alkalmas tér, akár spontán módon, akár tudatosan történik mindez.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a témát praktikusan, elsősorban megoldási lehetőségek, kiutak, eszközök oldaláról igyekszem megközelíteni. A fenti szempontok figyelembevétele mentén írásom három részre tagolható. Az első részben összegyűjtöm és bemutatom az emberiség kertekhez való kultúrtörténeti viszonyát. Ezt a gondolatot továbbszőve jutok el a múlt század 70-es 80-as évei óta egyre inkább tért hódító ún. természetművészethez, mely attitűdjében a Természetet valóban "létezéspartnerként" tekinti, s benne szakemberként jelentős potenciált látok. (Iskolapszichológusként középiskolában dolgozom, ezért személyes érdeklődésem mellett, ami számomra még inkább jelentőssé teszi a témát, hogy vajon tanítható, átadható-e az a fajta attitűd, mellyel a természetművészek rendelkeznek, hiszen, ha igen, akkor az iskolai környezeti nevelés számára megnyílhat egy egészen különleges platform.)

A fenti megállapítást alátámasztandó idézem Elekes Károly erdélyi művész vallomását, ami "kristálytiszta természetművészeti attitűd-hitvallás" (Erőss, 2011. 52. o.):

"Egy alkalommal, friss iszapba karcoltam egy repedéshálót, és amikor a kiszáradt repedések többnyire keresztül-kasul szelték reálisnak vélt rajzomat, fölfedeztem, hogy néhány helyen egybeesett a rajz és a repedés vonala. Ekkor éreztem meg azt, amit nem tudtam megfejteni sem ecsettel, sem metszőtűvel, sem fotóval: együtt dolgoztam egy olyan energiával, amelynek véletlenül fölfedeztem törvényszerűségeit, és ő elfogadott engem."

Avatott képzőművészek (Cabuz Andrea, Erőss István) szakirodalmi gyűjtőmunkája szolgáltat számunkra egyedülálló nyersanyagot, amiből természetesen csak ízelítőt tudok kínálni…

· A kert, mint az egyetemes ember-környezet viszonylat szimbóluma (Umwelt)

Ha hiszünk abban, hogy az emberi természetben benne rejlik a fejlődés potenciálja, s jobbá, szebbé, hasznosabbá akarja alakítani környezetét, hogy az megfeleljen igényeinek és elképzeléseinek, ennek talán egyik eredménye lehet a kertkultúra. A kert a megszelídített természet.

Hankiss Elemér a következőképpen fogalmaz: "A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és általunk ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal, idegen világgal. A kert egyike annak a ritka pontnak az életünkben és az univerzumban, amelyet valóban rendben és ellenőrzésünk alatt tudunk tartani." (66. o.)

A kert egy külvilágtól elzárt belső teret jelent, mely rendelkezik a külső világ (természet) alaptulajdonságaival, de annak rendezett és biztonságos formája. Ez az emberben akár azt az illúziót is keltheti, hogy sikerül uralnia a káoszt. Ezzel szemben a valóság az, hogy a természet magától nő, és magától is pusztul el, az ember csak igazgathatja a benne levő energiákat az átrendezésével, de törvényeit nem képes megváltoztatni.

Aki kialakít egy kertet az életterében szinte szakrális, rituális cselekedetet hajt végre. Megtisztítja, megmunkálja a területet és energiáik is találkoznak. De a természetnek még erősebb tisztító hatása lehet, hiszen elég csak arra gondolnunk hogyan is érezzük magunkat, amikor hosszabb ideig a földhöz közel vagyunk, fekszünk a fűben, vagy éppen kertészkedünk. Ráhangolódunk, intuitív módon rezonálunk annak ritmusára.

Tillmann úgy véli, hogy "a kert a legteljesebb életmetafora: a sarjadás és kibomlás, a növekedés és gyümölcsözés, a hervadás és elenyészés foglalata". Megtanít arra, hogy minden elmúlik.

A kertek minden kultúrában szimbolikus jelentéssel is bírnak. A keresztény kultúrkörben a Paradicsomkert gondolata a visszatérés vágya : visszatérés az Istenhez, az eredeti állapothoz és végső soron önmagunkhoz. A kert az ideális világ jelképe, a menny fizikai megtestesülése, s benne az ember az eredendő boldogság állapotában.

Az európai kertek tervezés, kialakítás szempontjából három fő kategóriába sorolhatók: haszonkertek, díszkertek és szakrális kertek. Haszonkertek azóta léteznek, amióta a modern homo sapiens elkezdte a mezőgazdasági tevékenységet. Elsősorban a fizikai túlélést, a táplálkozást szolgálja. Nem húzódik különösebb esztétikai szándék mögötte, viszont tükrözi a természet ismeretét, az örökölt tudást a növények szükségleteiről és jótékony, tápláló, gyógyító hatásairól. Mindez egyfajta harmóniát feltételez ember és természet között.

Már az első kultúrák elkülönítettek egy részt a természetből, mely csakis a gyönyörködtetés célját szolgálta. Ezeket az ún. díszkerteket pihenésre, kikapcsolódásra szánták, a dús növényzet és magas fák kínáltak árnyékot a nappali hőség elől.

A szakrális kertek alakulása szintén a kultúra fejlődésével párhuzamos. Ahol volt szakrális gondolkodás, ott volt szakrális kert is. Az első ilyen kertek az egyiptomi templomok körül létesültek. Minden bizonnyal nem látogatás céljából teremtették, hanem az istenségnek szánták, ugyanis nem alakítottak ki ösvényeket az elültetett növényzet közé. A rómaiak szent ligetekben alakították ki kertjeiket, amelyeket találkozásra, rendezvényekre és sportolásra használtak.

A késő középkor kertművészete a női szépség jelképes megjelenítésére törekszik, a nőiesség kultusza nyer sajátos kifejezést a kertek megformálásában és a növényalkalmazásban a korra jellemző virágszimbolika felhasználásával. De ezzel párhuzamosan, rendszerint a városfalak mellett közvetlenül kialakult egy tágas, ligetesen fásított, gyepes térség, ahol egyrészt népünnepélyeket, íjászversenyeket, lovagi tornákat rendeztek, másrészt a korban kedvelt labdajátékokra is alkalmas volt.

Vagyis a kertek a mindennapi élet színterévé váltak.

A reneszánsz érett kertjei szakítanak a korábbi, misztikusan természetelvű kertalakítással és már a racionalitás és az építészeti szempontok kerülnek előtérbe Ekkora kertépítés már művészeti ággá nőtte ki magát: a természetbe való beavatkozás művészetévé.

E beavatkozás bonyolultsága a barokk kertekben tetőzik. A kerttervezésben a perspektíva, a távlatok, a kontrasztok, a dinamizmus és a kiemelések egyaránt figyelmet kapnak. A tájképi, angolkert a 18. században jelenik meg, és a geometrikus elrendezéssel szemben a természetet eredeti, érintetlen állapotában mutatja be.

Kertek és természetművészet

A vizuális művészeteken belül a természetművészet egy olyan izgalmas terület, ahol a galériarendszerből kikívánkozó művészeknek (public art, street art) valós, az erősödő ökológiai problémák okán nagyon aktuális, izgalmas és társadalmi értelemben elkötelezett művészi kifejezésre adódik lehetőségük.

Ebben, az immár az egész világban elterjedt és sokféle alkotói hozzáállást magába foglaló közegben való önkéntes részvétel egyedüli kritériuma a természethez való "alázatos közeledés" attitűdje.

A természetművészek a természettel való harmónia újrateremtésére törekszenek, a természetes anyagokat, tárgyakat, energiákat, helyszíneket közvetlenül alkalmazzák az alkotásban, azaz a természettel való közvetlen fizikai kapcsolatteremtésre alapoznak. Művészi attitűdjüknem kapcsolható kizárólagosan egyetlen irányzathoz (pl. resource, ecological, green, primitivist, ritual, earth, land etc. art), hanem e szemléletek metszéspontjában, és azok egymásra hatásából jön létre.

Hitvallásuk szerint a természetművészet, azaz "nature art" mélyen a keleti kultúrákban gyökerezik, s olyasfajta jelhagyást tart kívánatosnak, amelynek a pusztulás éppúgy része, mint a keletkezés, ahol a mű, a mágikus aktus maga. A természetművész nem az öröklétnek alkot, pusztán működik, sőt, együtt működik a természettel. Az ego háttérbe szorul, a művész nem teremtő-alkotó, csupán médium. A természetművészek szelíd alkimisták, akik művük létrehozása során aktív kapcsolatba lépnek az élő természettel.

Csakúgy, mint az európai kultúrkörben, a keleti kultúrákban is kitüntetett jelentőséggel bírnak a kertek. A kínai kert funkcióját tekintve szakrális hely ahová a világ zaja elől lehet menekülni, meditálni, némán beszélgetni a természettel. A kínai kert különböző korokban másként és másként jelenik meg, magán viselve az adott kor jegyeit, a szociális státus ismérveit. Egyes korokban épületeket és fedett sétautakat emeltek, ahonnan egy-egy misztikusnak tartott tájra nyílt kilátás, hangsúlyozva a kertrészlet fontosságát. A kert szépsége ugyanis a részletekben rejlik, bár a kínai kert a részletek gazdagságára kevésbé fogékony európai szemnek általában szegényesnek tűnik.

Japánban a kertépítés a művészet kategóriájába tartozik, amelynek gyökereit a zen buddhizmusban éppúgy megtaláljuk, mint az ősi sintó vallásban. Funkcióját tekintve három féle kert létezik:

• a teakert, a csaniva, amely a szertartásnak biztosít békés környezetet, s ahol a természet vadsága, szabálytalansága érvényesül
• a kőkert, a kareszanszui, az elmélkedés helyszíne, amely a zen buddhizmus hitvallásának manifesztációja. Itt, akárcsak egy műalkotás esetében, a kert elrendezésének elemzésével dekódolható az alkotó üzenete. A kertek kopárak, csupán egy-két homokba ágyazott szikla vagy kisebb tó díszíti őket, hogy semmi se vonhassa el a figyelmet önmagunkról, gondolatainkról a meditáció folyamán. Ennél a kerttípusnál a növények szinte egyáltalán nem jelennek meg, legfeljebb csak némi moha, mely a sziklákon telepszik meg. A kert szemlélése során elindulnak a finom, tudattalan asszociációk az ott található sziklák és a gereblyézett homok láttán (érdekességképpen: a homok az óceánt jelenti, a sziklák Japán szigeteit…).

A természetművészet szempontjából talán leginkább érdekes az úgynevezett

• "tájképkert", a cukijama, melyet kölcsönvett tájnak is neveznek. E kerttípus kialakításakor az ember a természetet nem saját igényei szerint alakítja, hanem fordítva, az emberi beavatkozás nyomán létrejövő ösvények, épületek igazodnak a növényzethez, a domborzathoz. A cél nem más, mint az ember által minimálisan elrendezett természetrészlet és a természettől "kölcsönvett" érintetlen tájrészlet harmóniájának kiemelése.

Nem az ember teremtő erejének dicsőítése, hanem a természet nagyságának és a benne rejlő esztétikai potenciálnak a hangsúlyozása, amely nagymértékben hasonlít a természetművészet megközelítésére.

· A kert, mint a kapcsolati dimenzió lehetséges szimbóluma (Mitwelt)

Külföldi útjaim során mindig törekszem arra, hogy feltérképezve a helyi kínálatot valami pszichológiával kapcsolatos szuvenírt is hozzak magammal, szerencsésen olyasmit, ami a munkámban is használható. Nem történt ez másképp 2013-ban sem, amikor egy londoni utamon rábukkantam a Mel Gooding és Julian Rothenstein képzőművészek által kiadott Pszichogames elnevezésű "játékgyűjteményre". A művészi szempontból roppant igényes összeállítás számos olyan játékos önismereti feladatot tartalmaz, amivel szakemberként színesíteni tudom mindennapi gyakorlatomat. "Anekdotikus-jellegét" megfelelően helyen kezelve, tinédzserekkel különösen jól alkalmazhatók ezek a "tesztek", ugyanis többnyire projektív jellegűek.

Az ún "Garden Relationship test" elnevezésű fotógyűjteményt a szerzők a következő kísérőszöveggel engedték útjára (saját, szabad fordításomban)

A kert, mint a szeretetteljes kapcsolat védelmének gondolata az Édenkertig nyúlik vissza. Maga a "paradicsom" szó perzsa eredetű, "falazott kertet" jelent. Egy elzárt teret pázsitokkal, ösvényekkel, gyümölcsökkel, virágokkal, halastavakkal, fákkal és madarakkal: tér, mely helye az örömnek...E paradicsomi kertek valók még:, gyümölcsfogyasztásra, borivásra a szabad ég alatt, szemlélődésre a napfényben vagy csupán kellemes kikapcsolódásra, udvarlásra és szeretkezésre (bocsánat… ez van ideírva…J).

A kevésbé szakrális kertek lehetnek megtervezettek vagy spontának, szolgáltathatnak virágokat a lakóház nappalijába, vagy gyümölcsöt, zöldséget, fűszernövényeket a konyhába. A művészet legszebb képei gyakran kerteket ábrázolnak, a mogul miniatúráktól kezdve az keresztény Édenkert-ábrázolásokon keresztül, az impresszionista alkotásokig. Mindegyikük a kert, mint metafora egyetemes jelentőségéről tanúskodik.

Minden kert valamilyen formában jelentős "nyúlványa", folytatása a háznak, melyhez tartozik, így a kertek megszemélyesíthetik a ház lakóinak személyes kapcsolatait, maguk módján az én kiterjesztései. A kertekhez hasonlóan a kapcsolatokat is lehet ápolni vagy elhanyagolni. Lehetnek virágzóak és termékenyek, olyan teret teremtve, ahol a dolgok növekszenek, szaporodnak, a káosz felől a kozmosz felé fejlődnek.

De a kertek elhagyatottá is válhatnak, a kerti falak leomlanak, behatolnak a gazok, virágoznak a gyomok, elhervadnak a gyümölcsök és a virágok, a tavak pangni kezdenek, a madarak elnémulnak.

Van egy dolog, amit minden tapasztalt kertész ismer: egyetlen kert sem marad örökké ugyanaz, s mint minden emberi dolog, a kert is változik. Saját határain belül az eredeti kert egészen mássá válhat: a virágágyások teret engednek a veteményeseknek, az öreg szőlőt kivágják, a régi falakat beborítja a lila akác. A fa, melynek árnyéka ma még öröknek tűnt jövőre talán elpusztul…

Elképzelhetjük bizonyos kapcsolatainkat is kertként, de bármit is látunk, ha belenézünk, biztosak lehetünk abban, hogy a jövő héten, a jövő hónapban vagy a jövő évben a kert valamiben más lesz: az életben semmi sem örök.

Csupán illusztrációként szeretném megmutatni ezeket a fotókat és a szerzők hozzájuk fűződő értelmezéseit. (Amit természetesen, pszichológusként mindig igyekszem a fiatalokkal a helyén kezelni…

A feladat instrukciója:

"Válaszd ki annak a kertnek a fotóját, amelyről úgy érzed, hogy a leginkább hasonlít jelenlegi legfontosabb személyes kapcsolatodra. Majd, olvasd el a hátoldalon, hogy választásod mit mond jelent."

Saját gyakorlatomban én egy kicsit változtattam az instrukción, mert nem fedem fel azonnal a kép "felszólító jellegét", hanem egyszerűen arra kérem a fiatalokat, válasszák ki azt a képet, mely legközelebb áll hozzájuk. Ezt követően, megkérem őket, hogy indokolják választásukat saját szavaikkal, s csak ezután avatom be őket a "mögöttes tartalomba".

· Zen kert (Japanese garden, photograph: Bill Tingly (Arcade)

Az általad választott kert jelzi, hogy ebben a kapcsolatban sok minden van, ami átlátszó és nyitott, és amit a világos határok és egymás személyes terének átgondolt tisztelete fémjelez.

A döntő kérdés, mint oly sokszor, az: mi az, amit nem ismerünk, a kapcsolat mely aspektusai bújnak meg a gondosan karbantartott felszín alatt? Pontosan ezek lehetnek azok a tényezők, melyek "karbantartást", odafigyelést igényelnek egy kapcsolat fenntartásához. Valószínűleg tisztában vagy vele, hogy együttműködő partner vagy de előfordulhat, hogy időnként a kimondatlan feszültségek a spontanitás hiányát eredményezik. Nem baj, ha időnkénti kialakul egy kis "rendetlenség"egy kapcsolatban, sőt, még kellemes izgalmat is hozzáadhat a dolgokhoz.

· Kert, híddal (Japanese-style town garden, London/Anthony Paul Design, Mike Paul/Photolibrary Group)

Első pillantásra ez egy kétségtelenül gyümölcsöző kapcsolat: hiszen mennyi törődést fordítottak rá! Békés megállapodással, kölcsönös megfontolás alapján jött létre, szeretettel ápolták, és figyelembe vették a különböző igények egyensúlyát is. De még a status quo túlzott megzavarása nélkül is tovább fejleszthető a színvonal ebben a termékeny paradicsomban: elsősorban talán a kommunikáció révén. Néha félreértitek egymást, és nem mindig szántok időt egymás meghallgatására, pedig egy ilyen igényes kapcsolatban nincs szükség a legkisebb félreértésre sem.

· Formális kert (Walled garden at Broughton Castle /Photolibrary Group)

Sok a valódi érték ebben a kapcsolatban: átgondoltság, előrelátás és finom egyensúlyérzék. Szinte semmit sem hagynak figyelmen kívül ebben az elkötelezett partnerkapcsolatban: gondos figyelmet fordítotok egymás egyéniségére, és kölcsönös tiszteletben tartják egymás intim szféráját. De, mintha lenne ott egy árnyék? Talán az intimitás, az érzelmek ebben a kapcsolatban egy kissé a kívánatosnál visszafogottabbak? Olyan finom az egyensúly, hogy szinte alig van mozgás… Nézd! Virágok a falon kívül is nyílnak, a várárok statikus vizén túl pedig robusztus fák fogják fel a szelet…Néha, érdemes lenne "kimozdulni"…!

· Vidéki kert (Mixed walled garden / Photolibrary Group)

A kapcsolat meleg és erőteljes, az egymásnak megfelelés (kompatibilitás) érzéséből származik. Élvezetes, játékos és eseménydús (bár ezek az események kicsik, mások számára jelentéktelenek). A hátránya – ha van ilyen – az lehet, hogy időnként kissé zsúfoltnak tűnik és kevésbé érezhető az intimitása. Ebben a kertben tényleg minden igazán szép, de fontos, hogy ne vegyük magától értetődőnek az előnyeit! Tartsuk életben annak lehetőségét, hogy a kapcsolatban még több újdonság, izgalom adódhasson. A kert határán túli erdők még sok felfedezni valót rejtegetnek…

· Romos kert (unknowed photographer)

Úgy léptél ebbe a kapcsolatba, hogy tudtad, nem lesz könnyű. Csábít a veszély, elfogadod a kihívást, és talán még a tiltott gyümölcsöt sem utasítod vissza… Egy ilyen helyzetben vannak csúcsok és mélypontok, de az izgalmak kárpótolnak a nehézségekért és olykor az egyhangúságért. Nem könnyű téged elriasztani, élvezed a veszélyt, gyakran ez inspirál.. Légy tisztában és mérlegeld a kockázatokat!, Emellett szerencsére is szükséged lesz, hogy megműveld a "földedet", és elkészítsd "álmai kertjét"!

· Cikkcakk kert (Zigzag garden / unknown photographer)

Ebben a kapcsolatban – a résztvevők és a megfigyelők számára egyaránt – a vonzalom az azt fenntartó ellentmondásokból fakad..

· Közösségi kert (Garden with scarecrow, friuts and vegetables / Photolibrary Group)

Mennyi minden történik itt! Ez a kapcsolat tele van lehetőségekkel. A rengeteg tennivaló mindkettőtöket elfoglal, semmi unalmas, csak tennivalók, tervek. Valószínű, hogy bizonyos szempontból örvendetes, hogy ilyen gazdag a teretek – beleértve azt a kissé riasztó madárijesztőt is –, de időnként inkább elvonja a figyelmeteket, lehetővé teszi, hogy elkerüljétek a szembesülést bizonyos nehézségekkel... Nyissatok egy kis szabad teret, egy helyet, ahol pihenhettek, "szellőzhettek", egyeztethettek a saját tempótokban…

· Lakóhajó-kert (Floating garden near Tower Bridge – Marianne Majerus)

Nos, ez egy igencsak összetett kapcsolat. Mindkettőtöknek más-más elvárásai vannak ebben a kapcsolatban: egyiktek inkább stabilitásra, sőt állandóságra törekszik, a másik pedig a továbblépésre. Ez az eltérés a kapcsolat rendezetlen állapotához vezethet, bármennyire is élvezitek mindketten egyelőre. Érdemes lenne felkészülnötök arra, hogy nyíltabban beszéljetek erről a kettősségről, de rászánva az időt; ez az a helyzet, amikor semmiképp sem kell gyors döntést hozni!

· A kert, mint a személyes életút reprezentánsa (Eigenwelt)

Gyermekkoromat idillikus természeti környezetben tölthettem, ha egészen pontos akarok lenni, nagyszüleim kertjében cseperedtem fel. A kertben töltött idő mind fizikailag, mind érzelmileg végig kísérte az életemet egészen kicsi koromtól kezdve fiatal felnőttségemig, gyermekem születéséig, az ő kislánykoráig… ezzel közel egyidőben vesztettem el nagyszüleimet, akik hosszú, egészséges életet követően távoztak el kevés szünetet hagyva egymás között…

Sajnos, nem maradt fenn értékelhető fotó erről a kertről, ezért a legszerencsésebb, ha megpróbálom szóban ábrázolni milyen is volt ez a bizonyos kert: az a részlete, amelyhez ennyire szorosan kötődöm, nem lehetett nagyobb, mint 200 négyzetméter, de olyan sűrűn, burjánzón teliültetve virágok, zöldségek és gyümölcsök garmadájával, hogy számomra maga volt a megtestesült földi Paradicsom. Emlékszem egy hatalmas orgonalugasra, melyen egymással harmóniában futott a zamatos csemegeszőlő és a bíborvörös futórózsa, ennek árnyékában a nagypapa által ácsolt pad és asztal. Tinédzserként (még jóval az Internet megjelenése előtt) itt álmodoztam és itt íródtak a fontosnál fontosabb levelek. Itt történtek a nagy regényolvasások majd az azt követő felismerések…

Egyetemi vizsgáimra készülődve csak a méhek döngicsélése zavart meg"…nem messze a lugastól a vidéki kert ma már szinte ismeretlen növényzete bódított illatával, az évszaknak megfelelően: hóvirág, ibolya és gyöngyvirág szőnyegek, majd a krókuszok, illatos nárciszok és a színpompás tulipánok, őket az egész nyáron át tündöklő rózsák, rezedák, harangvirágok, kardvirágok, illatos cserjék, örökzöldek, őszirózsák, petúniák és számtalan olyan virág követte, melyek nevét sem tudom…

A kis kertben nem csupán dísznövények, de haszonnövények is helyt kaptak, vidám kis ösvények kanyarogtak a törpe sárga- és őszibarackok, meggy- és cseresznyefák között, eper és különböző zöldségágyásokat elválasztva egymástól, egres, ribizli és málnabokrok ölelésében. Ez a kert maga volt az illatok, színek és ízek orgiája.

Természetesen, mindez nem önmagától alakult ki, hanem nagyszüleim kitartó, állhatatos munkája és érdeklődő, kreatív attitűdje nyomán. Mindketten kora reggeltől késő estig gyakorta feltűntek a kertben, s emlékszem, szomszédaikkal gyakran csereberéltek növénymagvakat, hagymákat, gumókat, s tapasztalataikat is megosztották egymásal; nem hobbi volt számukra a kertészet, hanem életforma, identitásuk része.

Számomra ez a hely évtizedeken keresztül a csend, a harmónia, a megnyugvás közege volt. Érzelmileg zaklatott vagy munkától-tanulástól túlhajszolt időszakaimban ide kívánkoztam-menekültem. A nagyszüleim mintája, az a természettel való együttrezgés-mozgás, a tökéletes ritmus, a napszakok és évszakok változásának kiszámíthatóságából fakadó háborítatlan nyugalom egy valamiféle "ősbizalom-ősnyugalom" állapotába helyezett vissza engem is. Csak olyan hatásokra, élményekre tudok visszaemlékezni, melyek épülésemre, fejlődésemre szolgáltak. Számomra különösen fontos minden szellemi alkotó folyamatban, hogy a környezet a lehető leginkább mentes legyen a zavaró ingerektől, csak így tudom azt a figyelmi koncentrációt folyamatosan fenntartani, ami egy színvonalas teljesítmény létrehozásához szükséges.

Tulajdonképpen ez a kert szimbolizálja azt, amilyen én vagyok, vagy amilyen szeretnék lenni, hiszen önmagamban is igyekszem megőrizni és megteremteni a szépséget, az elevenséget, a változatosságot, a "természetességet", szeretnék magamból olyan nyugalmat árasztani, ami mögött érezhető a lüktető élet a maga természetes ritmusában.

Jámbor Imre írja az ún. szentimentalista kertekről:

"az egyén és a természet harmonikus kapcsolatának megélésére kívánnak lehetőséget adni, mintegy színpadot teremteni a passzív szemlélet, a nem cselekvő létezés szintjén. E kertek látogatója a magányos ember, aki a természet része, társa és szemlélője."

Továbbá "a kert az ember érzelmeire kell hogy hasson elsősorban…a térkompozíció, a látvány az "erős emocionális késztetést" kell hogy szolgálják. Ezért, Jámbor szerint, különböző hangulatú kerteket sorolhatunk fel: "idilli, lenyűgöző, zord, derűs", vagy ezek keveredése. "A szentimentális kertben elsősorban a természet drámaisága jelenik meg. (Jámbor, 117. o.)

Azt hiszem, a jámbori kategorizálás alapján az én személyes zsánerem az "idillikus, szentimentalista kert"…

Mióta a saját utamat járom, folyton törekszem arra, hogy környezetem valamiképp hasonlóvá váljék ahhoz az idilli állapothoz, amiben felnőttem. Szerencsés vagyok, mert egy egészen rövid időszakot leszámítva sikerült olyan lakókörnyezetet teremtenem családom számára, ahol megközelítően hasonló élményekben részesülhetnek, mint valaha én magam.

Barátaink, ismerőseink rendre megállapítják, hogy kertjeinknek egészen sajátos kisugárzása van a maga rendezetlenségében is megnyugtató vagy talán épp ezért megnyugtató jellegéből fakadóan. Egy olyan környezetben, ahol a növények többnyire kedvük szerint nőhetnek, a magaságyásokban a menta és a koktélparadicsom a violával ölelkezik; a spenót, a folytontermő eper és a petrezselyem tőszomszédságában s a bokrok között egy-egy cica is kandikál, az emberekben az a megnyugtató érzés támadhat, hogy nem kell mindent szabályozni, emberi befolyással alakítani, nyesni, vágni, formázni, elég hagyni, hogy a maguk ritmusa és igénye szerint szabadon fejlődjenek.

… ez akár az emberi kapcsolatainkra is érvényes lehet, az én olvasatomban és gyakorlatomban mindenképpen… Lehet, hogy kertünk biodiverzitása a kapcsolatainkra is hatással van? Nem tudom, talán… remélem… egy ilyen kertben szabad elengednünk magunkat is…

Felhasznált irodalom:

• BEVEZETÉS: Föld és lélek – klímaválság és pszichológia, in: IMAGO folyóirat, Budapest, 2019 8(4): 5. o.
• CĂBUZ ANDREA: A természetben létrehozott művészi alkotások performativitása, Scientia Kiadó Kolozsvár, 2021.
• ERŐSS, ISTVÁN: A természetművészet különböző megközelítési módjai Keleten és Nyugaton, Doktori értekezés, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Doktori Iskola, 2008.
• ERŐSS, ISTVÁN: Test a tájban – Budapest, 2020.
• HANKISS, ELEMÉR: Az emberi kaland. Budapest, Helikon Universitas Kiadó, 1997,.
• JÁMBOR, IMRE: Bevezetés a kertépítészet történetébe. Budapest, FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet, 2009.
• KŐVÁRY, ZOLTÁN (2019). A végső határ. Klímaszorongás, öko-gyász és az emberi egzisztencia, https://mindsetpszichologia.hu/a-vegso-hatar-klimaszorongas-oko-gyasz-es-az-emberi-egzisztencia
• ROSZAK, THEODORE: Ahol Psyché és Gaia találkozik, in: IMAGO folyóirat, Budapest, 2019 8(4): 24. o.
• TILLMAN, J. A.: Közel és távol kertjei. https://www. hu/tillmann/konyvek/tavkertek/ kert. html [2017. 03. 17.]

Filmajánlóval búcsúzom mára. Két rövidfilmre szeretném felhívni a figyelmeteket. 

Mindkét film megtörtént esetet dolgoz fel, Főszereplőik látszólag a lehetetlenre vállalkoztak. És mégsem...

Akár saját épülésetekre, szórakoztatásotokra, akár foglalkozások vitaindítójaként jó szívvel ajánlom!

Az ember, aki fákat ültetett.  https://videa.hu/videok/film-animacio/az-ember-aki-fakat-ultetett-egyben-film-magyarul-rPdYVwSTNpzMp7YZ

Forest Man  https://youtu.be/HkZDSqyE1do?si=EfkREWrg3diYFPS2

Remélem, így vagy úgy, de megjött a kedvetek a kertészkedéshez! Jövő héten egy különleges témával jelentkezem, a természetművészetről és megismerő perspektívájáról fogok írni. Ha érdekel a természetkapcsolati munka (akár prevenciós, akár terápiás megközelítésből) érdemes velem tartanod! Viszlát, jövő vasárnap: A.