Természetközeli élmények pszichológiai hatásai

Fotótanulmány Kaplan és Kaplan (1989) figyelem helyreállítási elméletének illusztrálására (Attention Restoration Theory, ART)

A környezetpszichológiában évtizedek óta vita- és kutatási téma, hogy vajon az épített vagy a természetes környezet biztosít-e az emberek számára tartósan jó fizikai és mentális egészséget. Laikusként, szinte kézenfekvő lenne a válasz, hogy persze, a természetes környezet vitathatatlanul jobb hatással van minden élőlényre, beleértve magunkat, embereket is. Nos, szerencsére, ma már olyan széles körű kutatási anyagokkal rendelkezünk, hogy ha lennének a fenti "alapigazságnak"ellenzői, bátran adhatnánk érveket számukra egy szakmai vitában. Kelly-Schwartz, Stockard, Doyle , & Schlossberg, (2004) nem kevesebb, mint huszonkilenc! nagyváros egészségügyi statisztikai adatainak feldolgozása után megállapították, hogy a nagyvárosi életmódhoz nem társult kisebb séta-gyakoriság, megnövekedett testtömeg index vagy többféle krónikus betegség!

Fellonneau (2004), modelljében (aki az "urbanofób-urbanofil" termionológiával jellemzi a városi életmódot nem kedvelő/ ill. kedvelő) személyeket) az urbanofil ember kifejezetten szereti a várost, élvezi a városban megvalósuló és elérhető élet- és létformákat, szereti a nyüzsgést, a változatosságot, meg se konnyan neki a zaj és a levegő szennyezettsége (tudniillik, sokszor észre sem veszi ezeket…), élvezi mindazokat az technikai, civilizációs újításokat, melyek a városi élet mindennapos velejárói. A természetbe csak mértékkel vágyakozik, ingergazdag környezethez szokott idegrendszere számára a természet egyhamar unalmassá válik…

Bizonyos környezetpszichológiai elemzések még azt a kérdést is előrevetítik, hogy meglehet, a városi, urbanofil ember hosszú távon jobban érzi magát városias, épített környezetben, akár az életminősége is jobb ott, míg az urbanofób ember inkább megbetegszik a városban? Ezek olyan feltevések, melyek a jövőben alapos vizsgálatokat igényelnek, s tovább erősítik a környezetpszichológiai kutatások létjogosultságát.

Magam részéről, a kutatásoknak azzal az irányzatával szimpatizálok, melyek, mint Wilson (1984) jól ismert biofília hipotézise azzal érvelnek, hogy az embereknek az evolúció következményeként öröklött tendenciájuk van arra, "hogy az életre és életszerű folyamatokra figyeljenek. Emiatt a természettel összetartozónak érezzük magunkat."

Az ezt alátámasztó kutatásoknak olyan hosszú sora van, hogy ismertetésükre itt nem is vállalkozom, de a kutatási eredmények szinte kivétel nélkül alátámasztják a természetes környezetben (akár városi park!) tartózkodás olyan jótékony hatásait, mint a kiegyensúlyozott szívritmus vagy a spontán figyelem hatékonysága. (Laumann és mtsai, 2003).

Bizonyos esetekben még az élő természet fotókkal történő helyettesítése is elég ahhoz, hogy a természetes elemek látványára (szemben a nem természetes elemekével) emelkedjen az agyi alfa-aktivitás, a személyek pozitívabb érzelmi állapotba kerüljenek és tartósabban legyenek képesek figyelni azokat a képeket."( Ulrich (1981) eredményei.)

A természetben tartózkodás restauratív, figyelmet és ennek nyomán a mentális állapotot helyreállító szerepének egyik legismertebb kutató párosa a Kaplan házaspár, akik Figyelem Helyreállítási Elméletükben (Attention Restoration Theory, ART) kifejtik, hogy a természeti helyek a figyelmi folyamatok optimalizálásán keresztül kulcsszerepet töltenek be az érzelmek szabályozásában.

A különböző természeti helyeket az ART-modell szerint négy alapvető tulajdonság kombinációjának egyéni mintázata jellemzi, melyeket az alábbiakban néhány saját fotó által illusztrálva szeretnék bemutatni:

Távollét (being away): a természeti helyek fizikai és/vagy pszichológiai eltávolodási lehetőséget nyújtanak a mindennapok megszokott rutinjától és a társas közegünktől.

Az Atlanti-Óceán és a Gullfoss-vízesés, Izland (2014): Egy hét tökéletes csend, aktív pihenés és "majdnem egyedüllét"… 

A Salto Angel vízesés Venezuelában (2012): Megszökni a télből a nyárba, csak a legszűkebb családdal, felfedezni egyikét a világ csodáinak, páratlan kikapcsolódás és feltöltődési lehetőség volt.

Nyírfaliget Finnországban (2019, február): Bár a munka-jellegű kiküldetések számomra nem jelentik az ideális feltöltődést, ez az Erasmus+ utazás ebből a szempontból kivételes volt, ezért szívesen emlékszem vissza…

Siófok-Sóstó (2021, július): Magányos Balaton körüli zarándoklatom egyik utolsó állomása, 200 km volt mögöttem…

Gyönyörködtetés (fascination): a természetes helyek fizikai jellemzői (színek, hangok, illatok) anélkül kötik le az ember spontán figyelmét, hogy szándékos szellemi erőfeszítést követelnének. Így az a direkt figyelmi rendszer, mely az épített környezetben szinte folyamatos megterhelésnek van kitéve pihenhet és újratöltődhet. A természetben a gyönyörködtetés megvalósulhat "lágy gyönyörködtetés" vagy ún. "kemény gyönyörködtetés" formájában. Egy séta a napsütéses őszi erdőben, alacsonyabb intenzitású, kellemes ingereket jelent, ahol akár fokozódhat a személy reflektív képessége. Egy vadvízi evezés vagy megerőltető teljesítménytúra jóval intenzívebb testi és lelki bevonódást igényel, ott kevesebb tere marad a gondolkodásnak, a reflexiónak.

Ősz a Pilisben (2021, október): Egyedül sétálni és gyönyörködni az átszűrődő fényben a lombok között… nekem ősszel a legszebb!

Vízitúra kikötő a Szigetközben (2021, augusztus): "Csapatépítő" kajakozás a Szigetközben férjemmel, majd pihenő egy édesvízi medúzáktól hemzsegő kristálytiszta tó partján.

Szentendre felülnézetből (2021, október): Otthonom…szeretem…most is olyan szép….

Dunapart Szentendrén (2021, október) hazafelé sétálva az erdőből…

Kiterjedtség (extent): a természeti környezet akkor gyógyító, helyreállító igazán, ha elég kiterjedt ahhoz, hogy felfedezésre csábítson, ha még több van mögötte, mint első látásra tűnik… "emiatt a hatás miatt is pihentető a séta a természetben (Brown, Werner, Amburgey, Szalay, 2007) és sokszor erre a hatásmechanizmusra építenek a kerttervezők (Dúll, Dósa)".

Vízimadarak, Karib-tenger (2012): És ameddig a szem ellát…

Homok, tenger, ég (Fuerteventura, 2019): Semmi fölösleges

Naplemente (Hortobágy, 2021 december): Börtönéből szabadult sas lelkem… itt is…

A Tisza kanyarulata a kiskörei kilátóból, a vízlépcső előtt (2021, december)

Illeszkedés (compatibility): Az, hogy éppen milyen természeti környezetben fogom jól érezmi magamat, függ az aktuális állapotomtól, a szándékaimtól, azaz a "környezetnek illeszkednie kell ahhoz, amit a személy éppen tenni próbál, és ahhoz, amit tenni szeretni" (Kaplan, 1995. 173. o.) 

Patriarsije prudi (Moszkva, 2014): Első "partizán"-utam az orosz fővárosba, kultikus irodalmi kedvencem, a Mester és Margarita egyik jól ismert helyszíne… olyan nagyon vágytam ide!

Rózsabokor a Boldogtanyán (2020): Szabadidő kertünk, gyümölcsösünk… bújóhelyünk a világ elől…

Tél a Börzsönyben (2020, december): Úton a Csóványosra! Mert havat igenis látni kell!

Tél a Börzsenyben 2. (2020, december): A Csóványosról visszaúton…

Misztikus híd a Tisza-tó egy kis szigetén (2021, december): Borongós hangulat, borongós táj…

(A szakirodalmi kísérő szöveg: Dúll Andrea (2012) Környezet–pszichológia–egészség. In Demetrovics Zsolt, Urbán Róbert, Rigó Adrienn, Oláh Attila (szerk.) Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I.: Személyiség, egészség, egészségfejlesztés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 337–392. munkája nyomán készült)

Most elbúcsúzom... jövő héten azzal foglalkozom, hogy vajon milyen evolúciós-pszichológiai okai lehetnek annak, hogy "túl sokat fogyasztunk".